Nyűgözz le!
Biztosan már Te is tapasztaltad, hogy egyes, a társaid által tartott kiselőadások élvezetesek és érdekesek, másoknál pedig már az első két perc után óráknak tűnik az előadó beszéde, és azon kapod magad, hogy nem is figyelsz, hanem rajzolgatsz a füzetedbe.
Vajon, ha Rád kerül a sor, Te milyen előadó leszel? Milyen szeretnél lenni? Na, jó, ez utóbbi buta kérdés volt, hiszen ki ne szeretne jó előadó lenni!
Van egy jó hírem a Számodra! Te is lehetsz lenyűgöző előadó és készíthetsz remek prezentációt, ha az alábbi tanácsokat megfogadod!
A jó előadás alapja az alapos tervezés és felkészülés! Kiemelten fontos, hogy az előadásod témájában jól képben legyél (fejben legalább kétszer annyit illik tudni az adott témáról, mint amennyiről beszélni tervezel az előadás során). Mindig legyen egy-két, de maximum három fő gondolat, célkitűzés, amiről beszélni akarsz. Ha túl sok mindent akarsz mondani, a végén senki nem fog emlékezni semmire. Szóval, maximum három üzenet!
A tartalmi tervezésen túl egyéb dolgokra is figyelned kell a felkészülés során.
Például fontos tudni, hogy hány perced lesz az előadásra. Általános szabály, hogy maximum annyi diából álló prezentációt készíts, ahány perced van. Ha pl. 10 perced van, akkor 10-nél több diád ne legyen!
Szörnyű érzés, amikor javában mesélsz, és rád szól a tanár, hogy még egy perced van, Te meg rájössz, hogy még a feléig sem jutottál annak, amit el szerettél volna mondani. Ezért inkább tervezz egy kicsit kevesebbet! Mondjuk 10 percnél 8 diát!
Szintén fontos tudni azt előre, hogy milyen készüléken, milyen formátumban kerül majd az előadásod kivetítésre. Ha az iskolában például egy régi Windows-os gép van, Te pedig otthon egy vadiúj „almás” gépen készíted a prezentációt, akkor lehet, hogy meglepetésre kell majd számítanod, mert nem úgy fog megjelenni a prezentáció a suliban használt gépen, ahogy azt otthon megtervezted. Ezért is célszerű például korábban (pl. előző nap, vagy a szünetben) kipróbálnod az előadásodat az iskolai gépen, hogy minden rendben működik-e.
Nincs annál rosszabb előadás, amikor az előadó felolvassa, amit a diára írt. Ha mindezt még a közönségnek háttal, a kivetítőt bámulva teszi, na, akkor még észre sem fogja venni, ha a közönség fele már régen elaludt (mindig állj szembe a közönséggel, és inkább a laptopot vagy a saját jegyzeteidet nézd, soha ne a kivetítőt)!
A prezentációd támassza alá, erősítse az előadásodat, ne pedig helyettesítse azt! Olvasni a közönség is tud, ahhoz Rád, mint előadóra már nem is lenne szükség!
Igen-igen, tudom, ahhoz igazán felkészültnek kell lenni, hogy magadtól tudj beszélni (és ne olvass)! De egy jó előadótól ez elvárás!
Egyes profi előadók szerint az egy diára írt szavak száma maximum 6 lehet. Persze ezt időnként azért muszáj átlépni, de mindenképpen törekedj arra, hogy minél kevesebb szöveg legyen a diáidon! A közönség nem szeret olvasni (elvégre is előadásra számít, nem pedig arra, hogy neki kell olvasnia), az pedig még rosszabb, ha olyan helyzetbe hozod őket, hogy dönteniük kell: olvassanak vagy Rád figyeljenek (nincs az a közönség, amely a kettőt egyszerre tudja). Mivel Te vagy előadóként a középpontban, a fő információkat Tőled kell megtudnia a közönségnek. A dián inkább használj egy találó képet, amely alátámasztja azt, amiről BESZÉLSZ!
Nemcsak szöveggel ne legyen túlzsúfoltak a diáid, hanem képekkel, grafikákkal, animációkkal sem! Nagyon fárasztó a szemnek egy olyan diát nézni, ahol a színek, a formák, a képek és a mozgások sokasága mögött elvész a valódi üzenet.
A diák legyenek stílusukban harmonikusak, szépek, de egyszerűek és könnyen befogadhatóak a közönség számára. Ne felejtsd el, hogy nem tudhatod, kinek mi tetszik igazán a közönségből! Lehet, hogy Neked tetszik az, ha minden szó beúszik, belebeg, villog, de lehet, hogy van, akit ez már zavar a koncentrációban, és ha ilyet kell néznie, akkor gyorsan elfárad, és nem tud Rád figyelni. A célodat akkor éred el, ha a közönség minden tagját le tudod nyűgözni!
Úgyis fogalmazhatnék, hogy élj a meglepetés, a váratlanság eszközével! A közönség minden tagjának, akarva-akaratlan, él egy kép a fejében arról, hogy milyen egy előadás. Ezt a saját tapasztalataikból állították össze, és ez a kép nagyjából meg is felel egy átlagos előadásnak.
Ha Te ehhez képest tudsz valami újat, valami szokatlant nyújtani a hallgatóságnak, akkor már meg is van a fél siker: felkapják a fejüket, megragadod az érdeklődésüket! A legjobb, ha mindjárt ezzel indítasz, mert akkor már az elején nyert ügyed lesz!
Ilyen váratlan dolog lehet például egy személyes élmény elmesélése, beépítése az előadásba.
Például, ha az energiahatékonyságáról tartasz előadást, és a hétvégén a család épp mosógépet vásárolt, akkor bátran „vidd magaddal a többieket a vásárlásra”! Meséld el nekik, hogy választottatok, hozd be és mutasd meg az új gép energiacímkéjét (ez rögtön lehetőséget is ad, hogy elemezzétek, hogy mit is tudhattok meg a címkéről, hogy segít abban, hogy hatékony, takarékos gépet vásároljatok). Akár még egy szelfit is készíthetsz magadról az új mosógéppel, és beteheted a fotót a prezentációdba! Bízhatsz bennem, garantált a siker!
Szintén nyerő ötlet, ha egy játékkal bevonod a közönséget az előadásba! És ki ne hagyd a tanár nénit, tanár bácsit a játékból! Ugyanis ők legalább annyira lelkes játékosok, mint a gyerekek!
Szóval, ha például az előző témánál, az energiahatékonyságnál maradunk, mit szólnál ahhoz, ha egy tippelős játékkal indítanád az előadásodat? Megkérdezheted például a közönséget, hogy mit gondolnak, mennyivel kevesebb energia kell 50 palack kóla (a tanár bácsi esetében 50 üveg sör) lehűtéséhez egy ma kapható, takarékos hűtővel, mint egy 20 éves, régi masinával? Vagy mennyi vizet és energiát takarít meg egy környezetbarát mosógép, ha egy focicsapat koszos mezeit ezzel mossuk ki, és nem egy 15 éves régi mosógéppel (ha több a lány az osztályban, akkor válassz valami más sportot, mert a foci a csajoknak nem nagyon jön be). Válaszként kínálj megoldásokat: 1., 2 és X (mint a totóban), vagy A, B és C válasz. Ki szavaz az A-ra? No és a B-re? Hát… A jó válasz a C! Nos, egy ilyen játékos indítással biztos lehetsz benne, hogy senki sem fog elaludni az előadásodon!
(A www.applia.hu oldalon található kalkulátorok – hűtő és mosógép – segítenek a helyes válaszban, ha tetszenek a fenti kérdések! A kalkulátorok a Forgó Morgó suli menüpontból közvetlenül ezen a honlapon is elérhetőek!)
Hát bizony az is előfordulhat, hogy bármennyire is felkészült vagy, az előadás során Téged ér meglepetés… Aminek egy előadó általában nem örül, mert ezek a meglepetések rendszerint nehézségek formájában jelentkeznek! Például nem működik a kivetítő. Vagy az iskolai gépen nem úgy jelenik meg a prezentáció, ahogy azt otthon megtervezted. Például a szuper szelfiből épp a fejed marad le, és tök hülyén nézel ki, ráadásul a fél osztály már dől a nevetéstől. Ez utóbbi baki tervezési, felkészülési baki, lehetőleg ne kövesd el, mert ez könnyen megelőzhető!
De hidd el, bármi történhet! El sem tudod képzelni, hogy mi minden zavarhatja meg az előadásodat! Egy akadékoskodó néző, egy ablakon berepülő darázs… És ha nem történik semmi különös, akkor is jöhet egy „rövidzárlat”. Amikor leblokkolsz. Ott állsz és az ég-világon semmi, de semmi nem jut eszedbe!
Egyrészt: ne aggódj! Mindezek bárkivel, még a legjobb előadókkal is megtörténhetnek! Tehát nem vagy egyedül, és semmi szükség rá, hogy azonnal a föld alá akarj süllyedni!
Másrészt: minden helyzetből van kiút! Váratlan helyzeteken a poén, a természetes reakció mindig átsegít. Fenti példával, azzal a bizonyos fej nélküli szelfivel kapcsolatban például megjegyezheted, hogy „azta, amíg a teljes képet láttam, sosem tűnt fel, hogy ilyen sportos, szexi vállaim vannak”.
Ha technikai probléma adódik, mindig jól jön, ha van a tarsolyodban egy sztori, egy történet, amit el tudsz mesélni, amíg a hibát kijavítják, és a felmerült nehézség megoldódik!
Ha pedig jön a rövidzárlat, a „se kép, se hang” állapot, akkor: 1. nagy levegő – mély belégzés, mély kilégzés; 2. pár korty víz (mindig legyen kéznél víz, ha előadsz!); 3. még egy nagy levegő (ezek mind bőven beleférnek, ne aggódj!), majd jöhet a „Hol is tartottam?” És már folytathatod is! Még egy apróság: az ilyen esetekben jól jöhet még egy kis cetli is, amire a fő kulcsszavakat, az előadás vázlatát pár szóban felírod. Ez is mindig legyen kéznél, mert a második nagy levegő közben erre rá tudsz kukkantani, s az ismerős szavak már át is lendítenek a rövidzárlaton!
A profi előadók mindig készítenek „hazavihető” anyagot az előadásukból, de sosem osztják ki magát a kivetített prezentációt. A diasor ugyanis – ha jól készítetted el – önmagában nem sokat mond. Megbeszéltük, hogy az előadás középpontjában TE állsz, a fő üzeneteket TE mondod el, és nem a diákon olvashatók. A diák csak látvánnyal támogatják a mondandódat!
Ha szeretnél valamit adni a közönségednek, készítened kell egy kiosztható anyagot. Ez lehet egy rövid, 1-2 oldalas leírás, esszé abból, amiről előadtál. A profik ezt előadás-absztraktnak hívják. Ez valójában egy fogalmazás, amiből az is megérti a témát, aki nem volt ott az előadáson. Ha nem szeretnél egy egész fogalmazást írni, akkor egy oldalban pontokban foglald össze a legfontosabb mondandódat. Ez a vázlat segít majd társaidnak felidézni, hogy miről is beszéltél.
De ami fontos, hogy semmiképp ne ossz ki semmit az előadás előtt vagy közben! Csak a végén! Ellenkező esetben biztos lehetsz benne, hogy a többiek azt fogják nézegetni, amit adsz nekik, és nem Rád fognak figyelni.
Az előadás valójában művészet! Sokat kell gyakorolni, hogy az ember magabiztos, ügyes előadó legyen! A legtöbbet a saját tapasztalataidból fogod tanulni, de ha leleményes vagy, akkor másoktól is tanulsz!
Ne légy magaddal túl szigorú! Hibázni szabad! Csak az nem hibázik, aki nem csinál semmit! De törekedj arra, hogy tanulj a hibáidból, és lehetőleg kétszer már ne kövesd el ugyanazt a hibát!
Olykor a legjobb és legtapasztaltabb előadókkal is előfordul, hogy egy szereplésük nem úgy sikerül, ahogy eltervezték. Semmi baj! Majd legközelebb!!! 🙂